A fogyasztó szempontjából a legideálisabb eset az, amikor az olajat hideg eljárással, csak préseléssel nyerik ki a növényi részekből. Ez viszont a gyártónak nem gazdaságos általában, mert az olaj egy része a növényben marad, másrészt az ilyen olaj avasodik meg a leggyorsabban.

A gyártás során az adott olajfajtából a legjobb minőségűt használjuk fel, amihez hozzá lehet jutni az országban elfogadható áron. (Hiszen hiába akarunk mi mindenből hidegen sajtolt bio olajat, ha azok beszerzési költsége miatt a termékünk már megfizethetetlen lenne az emberek számára.)

Az előállítási technológiát a gyártónak KÖTELEZŐ feltüntetni az olaj címkéjén.

Az étolajgyártási irányelvek szerint a szűz és extra szűz olajoknál az olaj kinyerése érdekében hőkezelés megengedett. Értelemszerűen ezeknél az olajoknál a hatóanyagok nagy része "kiég" az olajból a mag pirítása közben. Maradjunk annyiban: kíméletes pirítás nincs! Vagy van pirítás, vagy nincs, de ha van, az az olaj már nem hidegen sajtolt!

A növényi olajok is készülhetnek szűz gyártási eljárással, oldószerek nélkül.

A hidegsajtoláskor is keletkezik hő. Valóban, de  az általános iskolai fizika tanulmányaiból mindenki emlékezhet rá, hogy súrlódás, préselés nincs hőfejlődés nélkül. Ez hát az oka a minimális hőhatásnak. Mekkora ez a hőhatás? A gyakorlatban ez a hő kb. 40 C-ot jelent, de ez is csak addig a pár tizedmásodpercig, amíg az olaj átmegy a sajtoló fejen. Általános szabályként elmondható: a sajtoló fejek úgy vannak megtervezve, hogy az olaj soha ne lépje túl a 70 C-ot. És még ez a maximális hőmérséklet is messze elmarad a szűz olajok gyártási hőfokától.

Mindezekből egyértelműen kiderül, hogy a legtöbb növényi hatóanyagot a hidegen sajtolt olajok tartalmazzák az összes olaj közül !!!